Híres halálesetek a pályán
A futball világa tele van sikertörténetekkel és felejthetetlen mérkőzésekkel, ugyanakkor sajnos számos szívszorító tragédiát is tartogat. Az elmúlt évtizedekben több profi és amatőr játékos vesztette életét váratlanul a pályán, sok esetben szívproblémák vagy más hirtelen fellépő egészségügyi komplikációk miatt. E cikkben a futballpályán történt legismertebb és legmegrázóbb haláleseteket tekintjük át, emlékezve azokra a játékosokra, akik bár fiatalon, hirtelen távoztak, de emlékük örökre megmarad a sportág történetében. Megismerhetjük az okokat, körülményeket és azt is, hogyan próbálják a sportközösségek megelőzni a hasonló tragédiákat a jövőben.
A legismertebb magyar illetőségű eset Fehér Miklóshoz, a magyar válogatott és a Benfica csatárához fűződik, aki 2004. január 25-én, a Guimaraes elleni portugál bajnoki mérkőzés hajrájában esett össze a pályán. Ekkor éppen gólpasszt adott, majd sárga lapot kapott, és néhány pillanattal később hirtelen testtartása elváltozott, fejét lehajtotta, majd összeesett; az orvosi segítség ellenére életét már nem sikerült megmenteni. Halálát hirtelen szívmegállás, pontosabban hipertrófiás kardiomiopátia okozta, mindössze 24 éves volt. A tragédia nagy megrázkódtatást jelentett az egész futballvilágnak, emlékét azóta méltón őrzik itthon és Portugáliában is, többek között Győrben és Lisszabonban minden évben megemlékeznek róla. A Benfica visszavonultatta a 29-es mezszámot, és mellszobrot is állított a tiszteletére.
Az amatőrök közt Nagy Tibor 49 évesen, 2024 novemberében hunyt el mérkőzés közben, amikor az Alsónémedi SE OldBoys csapatának tagjaként játszott. A budapesti old boys bajnokságban, a mérkőzés 11. fordulójában, az Alsónémedi–Csepel találkozón lett rosszul, állt meg a szíve és hiába próbálták újraéleszteni, életét már nem tudták megmenteni. A sors fintora, hogy nemrég járt orvosi vizsgálaton, ahol mindent rendben találtak. Halála mély fájdalmat okozott családjának, barátainak és az amatőr futball közösségének egyaránt.
Marc-Vivien Foé kameruni középpályás 2003. június 26-án hunyt el a Konföderációs Kupa elődöntő mérkőzésén, a Kamerun-Kolumbia meccsen Lyonban. A 73. percben összeesett a pályán, és az orvosok 45 percig küzdöttek az újraélesztéséért, de életét nem sikerült megmenteni. Halálának oka szívinfarktus volt, de egyébként betegségei is voltak, például vérhas, mégsem akarta kihagyni a mérkőzést. Pályafutása során több európai klubban is játszott, és a tragikus esemény az egész futballvilágot megrázta.
Antonio Puerta, a Sevilla FC 22 éves spanyol középpályása 2007. augusztus 25-én, a Getafe elleni La Liga mérkőzésen esett össze a pályán szívinfarktus miatt. Először visszanyerte az eszméletét, segítséggel elhagyta a játékteret, de az öltözőben újra összeesett, és újraélesztésre szorult. Ezt követően kórházba szállították, ahol mesterséges kómában tartották, de három nappal később, augusztus 28-án meghalt. Orvosi vizsgálatok szerint jobb kamrai szív fejlődési zavara okozta tragikus halálát, és többszörös szervrendellenesség is kialakult nála a hosszan tartó szívmegállások miatt. Halála nagy sokkot okozott a spanyol és nemzetközi futballvilágban, és emlékét a Sevilla méltóan őrzi.
Samuel Okwaraji, nigériai profi labdarúgó és nemzetközi jogász, 1989. augusztus 12-én hunyt el egy világbajnoki selejtező mérkőzésen, melyet Nigéria és Angola játszott Lagosban. A 77. percben összeesett a pályán, és a halálát egy szívelégtelenség, pontosabban hipertrófiás kardiomiopátia okozta, amelyet a boncolás során egy nagyobb szív és magas vérnyomás igazolt. Csak 25 éves volt. Szenvedélye és hazája iránti elkötelezettsége miatt haláláig a nigériai futball egyik példaképe maradt, emlékére szobrot állítottak a stadionban, ahol elhunyt.
Piermario Morosini olasz profi labdarúgó 2012. április 14-én hunyt el, miután a Livorno-Pescara másodosztályú bajnoki mérkőzés 31. percében a pályán szívinfarktust kapott. Próbált felállni, de elvesztette az eszméletét, és bár újraélesztést kapott, nem sikerült megmenteni az életét. Halála nagy megrázkódtatást okozott az olasz futballban, és a Livorno visszavonultatta a 25-ös mezszámot, amelyet Morosini viselt. Az eset rávilágított a defibrillátorok és a gyors orvosi beavatkozás fontosságára a sporteseményeken. Morosini halála után az összes olasz bajnoki mérkőzést elhalasztották az adott hétvégén, és emlékét több helyen megőrizték, köztük az Atalanta stadionjának Curva Sud szektorát róla nevezték el.
Billy Vigar, az Arsenal akadémiáján nevelkedett angol labdarúgó, 2025 szeptemberében hunyt el 21 éves korában egy mérkőzés közbeni súlyos agysérülés következtében. Egy Isthmian League meccsen, a Wingate & Finchley elleni találkozón a 13. percben véletlenül betonfalnak csapódott, ami életveszélyes sérülést okozott neki. Mesterséges kómába helyezték, majd műtétet is hajtottak végre rajta, de szervezete nem bírta el a sérülést, és néhány nappal később elhunyt. Tragédiája mély lesújtással érintette a futballvilágot, különösen az Arsenal és korábbi klubjai közösségét.
Patrick Ekeng és Bernardo Ribeiro halála egymást követő napokon történt 2016 májusában, és mindkét eset nagy visszhangot váltott ki a futballvilágban. Patrick Ekeng, a kameruni Dinamo Bukarest játékosa, egy mérkőzés közben lett rosszul és halt meg szívmegállás következtében 2016. május 6-án. Másnap, május 7-én Bernardo Ribeiro, a brazil Atletico Friburguense középpályása esett össze egy barátságos mérkőzésen, majd halt meg szintén szívroham miatt. Mindketten 26 évesek voltak, és haláluk után nagy figyelem irányult a futballisták egészségügyi ellátására és a pályán előforduló egészségügyi vészhelyzetekre.
Serhiy Perkhun, az ukrán kapus, 2001. augusztus 19-én szenvedett súlyos sérülést egy orosz bajnoki mérkőzésen, amikor fejjel ütközött az ellenfél játékosával, Budun Budunovval. A baleset következtében agyvérzést kapott, és még 9 nappal később, augusztus 28-án, 23 éves korában meghalt. Ő az egyetlen játékos a orosz élvonal történetében, aki hivatalos mérkőzésen szerzett sérülések miatt vesztette életét. Halála után a CSKA Moszkva visszavonultatta a 16-os mezszámot tiszteletére, emléke a futballvilágban ma is él tovább.
Luyanda Ntshangase-t, a dél-afrikai Maritzburg United fiatal támadóját, 2018. március 1-jén egy barátságos mérkőzésen villámcsapás érte KwaZulu-Natalban, ami miatt súlyos égési sérüléseket szenvedett a mellkasán. Azonnal kórházba szállították, ahol mesterséges kómába helyezték, de két hónapi küzdelem után, 2018. május 4-én, 21 éves korában elhunyt. Halála nagy megrázkódtatást okozott a dél-afrikai futballéletben.
Mladen Žižović tragikus módon hunyt el 2025. november 2-án, miután a szerb élvonalbeli Radnički 1923 labdarúgócsapatának edzőjeként meccs közben, a mérkőzés 22. percében összeesett. Azonnali újraélesztési kísérletek történtek a pályán és a helyszínen lévő egészségügyi személyzet által, majd kórházba szállították, de sajnos az életét nem sikerült megmenteni. A halálhírről a játékosok a 41. percben értesültek, ekkor a találkozót félbeszakították. Žižović 44 éves volt, boszniai születésű, pályafutása során játékosként és edzőként is meghatározó szerepet töltött be, több boszniai és szerb klubnál dolgozott korábban. Előzőleg szívproblémákról is szóltak a hírek, ami feltételezhetően hozzájárulhatott a halálához. Ezzel a tragikus eseménnyel nagy veszteség érte a szerb és boszniai futballt.
A profi focisták pályán bekövetkező halálának egyik leggyakoribb oka a hirtelen szívelégtelenség vagy szívmegállás, amelyet több különböző szívbetegség vagy rendellenesség idézhet elő. Ezért a profi sportolók esetében különösen fontos a rendszeres, alapos egészségügyi szűrés, beleértve az EKG-t, szívultrahangot és szükség esetén további kardiológiai vizsgálatokat. A gyors orvosi beavatkozás, a helyszíni defibrillátorok és az életmentő protokollok alkalmazása jelentősen növeli a túlélési esélyeket. Sajnos az észrevétlen szívbetegségek miatt néhány esetben még így is bekövetkezhet tragédia.
Ha tetszett ez a focis írás és kedvet kaptál a Focis Játék elkezdéséhez/folytatásához is: